2015. augusztus 16., vasárnap

Első menet

Sziasztok, 
El sem tudjátok képzelni mennyire örülök neki, hogy megoszthatom veletek ezt a történetemet. Egy elég hosszú alkotói válságon vagyok túl (rossz is kimondani) és most végre! Sikerült kilábalnom belőle!
A történetet ajánlom mindenkinek, aki szereti a szerelmi történeteket, aki elviseli az én feminista személyiségemet.. Ajánlom ezek mellett Faye G.-nek, szadista barátnőmnek, aki nélkül nem lennék itt újra és írnék és, hogy tudja, a mi barátságunkkal nem fog olyan történni, mint a szereplőimével. 
Nem tudom milyen lett ez a rész, visszaolvasva sem tudok rájönni mi vele a baj. Bár a saját történeteimmel kritikus vagyok.
Jó olvasást és élvezzétek ki a nyarat,
Carlie Verna  
    
ELSŐ FEJEZET
KAPUCNIS FIÚ


  Izzadtság, küzdelem, gyorsaság, izgalom. Madilyn éveken át küzdött, hogy megszerettesse nőtársaival ezeket, ám hamar rá kellett jönnie, hogy a box férfi sport marad. Fel-fel tűntek a klubban lányok, akik csak párszor edzettek ott, hogy egy-két önvédelmi gyakorlatot tanuljanak erőszakos párjuk miatt, vagy mert féltő szüleik ragaszkodtak hozzá, hogy lányuk meg tudja magát védeni, de az, hogy valamelyikük hobbinak tekintse a sportot az lehetetlennek tűnt. 
    Így aztán a pszichológusnak tanuló lány inkább saját maga edzésével foglalkozott. Oktatói felnéztek rá, társai elismerték, az új hitetlenkedőket-akik leginkább szőke nős viccekkel hergelték fel Madilynt- általában a szorító egyik sarkába navigálta. 
    Aznap is fölényesen vezetett egyik ellenfelével szemben, akkor is, amikor a belépést jelző csengő megkondult az ajtó fölött. A lány mintha meg sem hallotta volna. Nagyon jó formában volt, ki akarta használni egyik konkurensével szemben ezt az előnyt, ami a másikról nem igazán volt elmondható.
   Nem látta, ahogy egy kapucnis fiú elhalad a szorító mellett. Ha észre is vette volna, akkor is örült volna, hogy ő sem lett volna látható számára a jövevény periférikus látását akadályozó ruhadarab miatt. 
    Az ellenfél feladta a küzdelmet, látva, hogy Madilynt lehetetlen volt legyőzni. 
    A nyertes nem tartozott azok közé, akik minden kipipált meccs után hülye győzelmi táncot jártak, ő csak egyszerűen megropogtatta nyakát és ujjait, majd kibújt a szorítóból. 
    Az edzőterem meglehetősen nagy volt, mind a két oldalon box zsákok álltak, a fal mellett bordásfal állt, mellette, súlyzók sorakoztak. Ütések zaja töltötte be a teret, a sport szaga férkőzött bele az orrokba. 
   Madilyn kesztyűjeivel immár kezében sétált az öltöző felé. A férfiak megszokták már a nő jelenlétét ott, nem volt meglepő, amikor besétált az ellentétes neműek közé, mégsem úszhatta meg, hogy páran végig ne mérték volna.
    Csinos volt, sovány, izmos, de alacsonyabb volt barátaihoz képest. Haját egyértelműen a védjegyének lehetett tekinteni, szőke, göndör fürtjei maradtak meg legelőször az emberek emlékezetében. Azoknak a lányoknak, akik nem ismerték, általában másodikként az arckifejezése maradt meg leginkább. Magabiztos, kemény arcvonásai voltak, állát általában kilencvenkét fokban tartotta, amiért önzőnek, egoistának tűnhetett első ránézésre. 
      Az öltözőben még este is sokan voltak, Madilyn már az évek során megtanulta, hogy a klubban olyankor volt a legnagyobb nyüzsgés. Ilyenkor szokták kiadni magukból a napközben felgyülemlett feszültséget. Negyed kilenc volt. 

***
      Lendületes léptekkel indult meg az iroda irányába. A szobában az edzők, a vezető szokott ügyeket intézni, ott kell leadni a pénzt. Madilyn egyszerű egyetemista volt, szüleitől kapott kisebb-nagyobb összegeket, vagy párszor dolgozott egy étteremben. Ezeket az edzésekre költötte. 
     Egész nap érzett valami furcsát, valami bántotta a lelkét. Tőle nem megszokott módon késett első-ráadásul kedvenc-előadásáról. Ezt az érzést az edzés elején, mint mindig, kint hagyta New York utcáin és csak a győzelemre, a sportra koncentrált. Már el is feledkezett róla. Neki a box olyan volt, mint másoknak például a jóga. A nyugalmat, az ,,alfát" egy-egy ütés során érte el. Sokszor megkérdezték tőle, hogy hogy lehet, hogy egy ilyen törékeny kislánynak, mint neki , miért jelenthez ez a sport megnyugvást. Más emberek azt nem értették, hogy maga a box hogyan nyugtathat meg egy embert. Hiszen hogy lehet valaki jobb, megfontoltabb ember, ha verekedik? Erre Madilyn mindig egy szúrós pillantással, vagy egy vállrángatással zárta le az ügyet.
     Az iroda ajtaja zárva volt, nem kellett kopognia, őt bármikor szívesen fogadták. Nem, most az egyszer nem azért, mert nő volt, hanem, mert a főnök az egyik legjobb haverja volt. 
      Erővel nyomta le a kilincset és rögtön belekezdett mondandójába:
- Ryan, hoztam a pénzt. Tudom, még egy órával tartozom, de be fogom pótolni, ígé...-csend lett.
     A szobában volt még valaki. Kapucnit viselt, ami beárnyékolta az arcát. Madilyn szíve eszeveszetten dobogni kezdett, azt hitte álmodik.
- Nem lehet igaz. Nem lehet-ezek a szavak visszhangoztak a fejében.
- Nem lehetek gyenge, nem-rázta meg fejét, vissza kellett térnie a valóságba.
      Olyan gyorsan találta meg táskájában a pénztárcáját, olyan sietősen fizetett, mint még soha. Oldalról látta, ahogy a fiú megsemmisülten állt. Nem tudta eldönteni mit érez. Örült, hogy a srác meg volt döbbenve, remélte, hogy picit fáj neki, hogy nem foglalkozik vele. Ám magát sem tudta hová tenni. 
- Holnap jövök - szólt végül, majd egy pillantást sem vetve a kapucnisra kisietett az irodából. 
      Nem látott tisztán, a szorító, a bordásfalak összemosódtak, nem köszönt senkinek, kishíján fellökött egy fickót, egyetlen értelmes gondolata nem volt. 
       Kivágódott egy ajtó a háta mögött, a lány megszaporázta lépteit. Tudta, hogy sietnie kell. Ám nem volt olyan állapotban akkor, hogy ne érjék utol. Egy kéz ragadta meg karját, maga felé fordította. Látta az arcát. Látta. Nagyon remélte, hogy szeme utálatot tükrözik és nem azt: ,,Hiányoztál."

6 megjegyzés:

  1. Jo kis torténet, láccik a kitarás és a szorgalom, megérdemli a dicséretet

    VálaszTörlés
  2. I-M-Á-D-T-A-M
    Ennyi! Nagyon örülök, hogy mégis ennél a témánál maradtál. Várom, hogy olvashassam a következőt!
    Ölellek,
    Faye G.

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Ah, végre egy új sport *-*, bár imádom a focit, de sokkal jobb egy küzdősportos blogot olvasni.. Egyébként nagyon szépen köszönöm a díjat és azt, hogy gondoltál rám... Megpróbálok mindent minél hamarabb teljesíteni! :) De sajnos cseréket nem rakok ki, sajnálom... :/ Tehát ha gondolod, te is vegyél le... Egyébként a történet már így az elején nagyon tetszik és tényleg ez egy igazán új ötlet... Nagyon kritikát nem tudok róla mondani, hiszen 3 fejezet van fent és a történet már most jó irányba halad! További sok sikert és még egyszer, köszönöm! :)
    Julcsi

    VálaszTörlés
  4. Szia, semmiség, megérdemelted! Nagyon köszönöm a kedves szavakat, a cserékből nem teszlek ki, megérdemled, hogy kint legyél! :) <3 Neked is sok sikert és jó maradék nyarat:
    Carlie Verna

    VálaszTörlés